Behozom a lovamat a legelőről

Ha lovunk a legelőn van, különösen élvezi, hogy végre valóban szabadon mozoghat. Ezért néha különösen sok türelemre van szükség ahhoz, hogy megfogjuk. Adunk néhány ötletet, hogy a ló befogása a lehető leghamarabb jól sikerüljön.

Behozni a lovat a legelőről: rendes körülmények között nem gond!

Ha egy lovat be akarunk hozni a legelőről – aszerint, hogy öreg, tapasztalt vagy fiatal lóról van szó -, mindannyiszor más-más módszert kell választanunk. Egy öregebb lóval aligha lesz gondunk. A fiatal, tanulatlan lovat ellenben először meg kell nevelni.

Munkára! – jól képzett lóval

Lovunk talán egy kicsit kéreti magát, ha be akarjuk hozni a legelőről, de ha jól csináljuk, aligha lesznek nehézségeink. Ne sajnáljuk az időt arra, hogy magunkhoz édesgessük, beszéljünk hozzá, megsimogassuk, egy kicsit megvakargassuk, esetleg finomságokkal kínáljuk. Ezt minden ló nagyon szereti, és legközelebb már magától odajön hozzánk.

1. Álljunk a karám kapujának közelébe, és hívjuk magunkhoz a lovat. Várjunk egy kicsit: talán odajön hozzánk, és önszántából hagyja, hogy rátegyük a kötőféket. Ha viszont nem mutat érdeklődést, nyugodtan el kell indulnunk felé, és közben biztató, kedves hangon beszélnünk kell hozzá.

2. Legjobban tesszük, ha a lovat előröl vagy oldalról közelítjük meg. Ha odaértünk mellé, álljunk meg, és nyújtsuk felé a karunkat, miközben tovább beszélünk hozzá. Engedjük, hogy megszagolgassa a kezünket, és adjunk neki valamilyen nyalánkságot, esetleg sárgarépát, almát.

3. Miközben továbbra is kedvesen beszélünk a lovunkhoz, a vezetőszárat óvatosan, lassan a nyakára helyezzük. Álljunk minél szorosabban a nyakához, és lehetőleg nézzünk a feje irányába.

4. Toljuk az orrszíjat a ló orrlyukai fölé anélkül, hogy a vezetőszárat elengednénk. Ezután óvatosa nyúljunk át a jobb kezünkkel a ló nyaka alatt, miközben a vezetőszárat továbbra is rajta tartjuk. Ezt követően húzzuk a kötőféket két kézzel a jobb és a bal oldalon is a pofaszíjaknál fogva felfelé a ló fején, és helyezzük a fejrészt a fülek mögött a tarkóra.

5. Most kapcsoljuk össze a kötőféket. Vigyázzunk, nehogy a vezetőszár közben leessen a földre. Most már gond nélkül a kapuhoz vezethetjük a lovat. Arra azonban ügyelnünk kell, hogy a többi ló ne nyomuljon ki velünk együtt a kapun.

Vigyázat, veszély!

• Soha ne menjünk üres kézzel a legelőre. Vigyünk magunkkal valamit, amivel elriaszthatjuk a túl közel merészkedő lovakat. Legtöbbször elég, ha csupán egy köröző mozdulatot teszünk a kötőfékkel és a szárral.
• Ne eredjünk soha a tőlünk távolodó ló nyomába. És semmilyen körülmények között ne menjünk szorosan mögötte!
• Miközben a saját hátasunkkal foglalkozunk, ne felejtsük el szemmel tartani a többi lovat is.
• Néha sokkal veszélyesebb elengedni egy lovat a legelőn, mint befogni. Afeletti örömében, hogy a legelőn szabadon engedik, előfordulhat, hogy még mielőtt kinyitottuk volna a kötőféket, hirtelen elvágtat mellőlünk, és közben tesz néhány bakugrást. Hogy ezt megakadályozzuk, a lovat fejjel a kapu felé kell állítanunk, amit persze be kell csuknunk magunk mögött. Most óvatosan és lassan nyissuk ki a kötőféket. Miután a kötőféket levettük, gyorsan helyezzük magunkat biztonságba a kerítés túlsó oldalán.

Hogyan fogjunk be egy nehéz természetű lovat?

Egyes lovak meglehetősen félénkek. Főleg a fiatal lovakat nehéz befogni, amelyek még nem szoktak hozzá az emberekhez. Vannak azonban olyan lovak is, amelyek már korábban rossz tapasztalatokat szereztek, ezért nem szívesen hagyják magunkat befogni.

Az újonnan érkezett

Egy frissen vásárolt, újonnan érkezett lónak hozzá kell szoknia az új, számára ismeretlen környezethez. Még nem találta meg a helyét az idegen ménesben, és minket sem ismer különösebben jól.

Sarokba szorítani a lovat: nem jó módszer

Az ember néha azt a módszert választja, hogy a lovat többedmagával a legelő egy sarkába vagy egy fedezékébe kergeti – gondolván, könnyebb lesz majd ott rátenni a kötőféket. Ezt azonban valóban csak végső esetben szabad megtenni, mert a ló az ilyen kényszerű helyzetet bizonyosan rossz emlékként fogja megőrizni. És a kellemetlen emlék hatására a lövőben nagy valószínűséggel még nehezebben hagyja magát befogni.

Sok türelemmel…

Egy frissen vásárolt ló nem biztos, hogy azonnal közel enged magához. Hogy bizalommal legyen irántunk, nem kevés türelmet kell ráfordítanunk. A ló csak lassan, fokozatosan tanulja meg, hogy nem kell félnie tőlünk.

…gyakori látogatásokkal…

Ha csak egy mód van rá, naponta többször menjünk oda a lóhoz. Vigyünk magunkkal egy kötőféket és egy kis nyalánkságot. Üljünk le a kapu közelében, és az élelmet meg a kötőféket tartsuk úgy, hogy a ló mindkettőt jól láthassa. Várjuk ki türelmesen, hogy a kíváncsisága közelebb csalogassa. Először csak nyugodt hangon beszéljünk hozzá, és nézzük, ahogy elfogyasztja a nyalánkságokat, anélkül, hogy hozzáérnénk.

…elnyerni a ló bizalmát

Legközelebb megpróbálhatjuk a lovat megsimogatni; közben ismét kínáljuk finomságokkal. Ha ezt már egypárszor megismételtük, az egyik következő alkalommal feltehetjük a kötőféket, és aztán megint megjutalmazzuk. Rövid ideig vezessük körbe a legelőn, majd engedjük szabadon. Így az az érzés alakul ki benne, hogy a kötőfék egyfajta játékszer.

Örömteli üdvözlés

Ha már idáig  jutottunk a lovunkkal, valószínűleg várni fogja a látogatásainkat, és ha végre megérkezünk, minden alkalommal örömmel fog üdvözölni. Ettől kezdve gond nélkül rátehetjük majd a kötőféket, és elvezethetjük az istállóhoz.